Gyakran eszembe jut nagy mesélőnk, Jókai Mór egy gondolata,
amelyet az öreg Salamon mond ki a Kőszívű
ember fiai-ban: „az ördög nem
dolgozik száz percenten alul”. Minden gonoszság mögött ott lapul a mammon,
a haszon, a nyereség – ez a csalétek. A tét pedig az ember maga illetve az,
hogy kinek szolgál.
Fogyasztás-központú társadalmunk mozgatója a nyereség, lassan
a politika nem a közjó, hanem a haszon szolgálatában áll, hiszen alig akad
olyan állam, amely el ne lenne adósodva, az adós pedig szolgája a
hitelezőnek. Mivel a nyereség
kitermeléséhez folyamatos fejlődés szükséges, ez a gazdasági modell csak akkor tud
élni, ha terjeszkedhet. Az egyetlen bökkenő, hogy a föld véges, és immár nincs
hová tovább nyomulni. A javakat habzsoló nyugati kultúra körülért a Földön és
azok, akiket földönfutóvá tett, most részt kérnek a tőlük elrabolt javakból. A
világ a menekültáradat megindulása után immár nem lehet soha ugyanolyan, mint
volt. A krízis újabb fejezetéhez érkeztünk, de az nem csak fenyegetés, hanem
esély is a megújulásra.
Meggyőződésem, hogy a valódi megoldást nem emberi okosság,
nem a jog és legkevésbé az erőszak fogja meghozni. Ahogy Einstein már bő egy
évszázada figyelmeztetett, egy problémát nem oldhatunk meg azzal a módszerrel,
amellyel előidéztük. A versengésre alapozott, pénzközpontú berendezkedés
eredményét most már nem lehet nem észrevenni. Mondhatjuk, hogy nem a
gazdasággal, hanem a háborúkkal van a baj, azért kényszerülnek sokan menekülni.
De minden háború gazdasági érdekek mentén folyik, az eszmékkel visszaélve, illetve
legjobb esetben is kihasználva azokat.
Sajnos mindaz a nyomorúság, amit néha egy-egy
dokumentumfilm, vagy például a missziókban dolgozók beszámolói felvillantanak,
valakiknek üzlet! A befektetés könyörtelen logikája szerint a pénz oda áramlik,
ahol legnagyobb hasznot lehet elérni, és az olyan illegális, de hatékonyan soha
nem üldözött tevékenységek, mint az emberkereskedelem, fegyvergyártás,
kábítószer- és szervkereskedelem hozzák a legnagyobb nyereséget.
Alapjaiban kell tehát átgondolnunk az értékrendünket.
Ameddig pénzben mérjük az értékeket, addig a mammon szolgálatában állunk.
Ameddig hatékonyságban, hasznosságban mérjünk az ember értékét, addig rabságban
és rettegésben élünk.
Mondhatjuk, hogy ez a világ ránk kényszeríti a pénz uralmát.
De nem az a baj, ha használjuk a pénzt, hanem az, ha uralkodik fölöttünk. Nem
az ember van a pénzért… Sajnos a kamat és a kamatos kamat mechanizmusában a
pénzt automatikusan áramlik a kölcsönre szorulótól a hitelező felé. Nem
véletlen, hogy a választott nép életében az isteni törvény előírta a kamat
tilalmát és az adósságok elengedését a sabbat-években.
Egyre több közgazdász ismeri fel, hogy valami alapvető hiba
van abban, amit eddig tanultak és tanítottak. A legbátrabbak nyíltan beszélnek
is erről. Arról, hogy hiba van a költségvetéseinkben, mert a természetet, sőt
egymást csak kiraboljuk, de mindazért, amit Isten nekünk ajándékozott, nem
fizetünk: sem a beszennyezett levegőt és vizet, sem a tönkretett emberi
egészséget, sem a kipusztított állatokat, növényeket nem igyekszünk
helyreállítani. Vagy ha mégis, azt a csak nagy ritkán támogatják a károkat
előidéző cégek. Vannak zseniális ötletek, amelyek sok környezeti problémát
megoldhatnának, de ezek nem közvetlen, pénzben mérhető hasznot hoznak, ezért
nehéz rájuk befektetőt találni. Már nem a gazdaság áll az élet szolgálatában,
hanem az élet vált a haszon kiszolgálójává.
Tudom, hogy mindezekre a gondokra Istennél van a válasz.
Merjük-e elfogadni ezeket a válaszokat? Merjük-e elengedni a magunk eszközeit,
hogy végre Isten cselekedhessen? Merjük-e odaadni a fölöslegünket, amivel be
akarjuk biztosítani magunkat? Merjük-e odaadni a tizedet, merjük-e mindenünket
eladni az igazgyöngyért? Merjük-e rábízni magunkat Isten ígéretére: ti
keressétek előbb Isten Országát, a többit mind megkapjátok ráadásként? Merjük-e
úgy szeretni, szolgálni, hordozni egymást, hogy mások is közénk kívánkozzanak?
Az emberré lett Isten azért jött közénk, hogy legyen bátorságunk
az Ő gyermekeiként élni!
Megjelent a Family Magazin 2015/IV. számában is
A felvetett témákhoz érdemes elolvasni az alábbi tanulmányt:
Gyulai Iván: Pénz és fenntartható fejlődés, letölthető itt: http://www.mtvsz.hu/kiadvanyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése