Ti mit mondotok, ki vagyok?

Ferenc pápánk szavai Firenzében, az olasz katolikus egyház kongresszusához: 

Humanizmusról egyedül akkor beszélhetünk, ha Jézus áll a középpontban, rajta fedezhetjük fel az ember igazi arcvonásait. A meghalt és feltámadt Jézus arcának szemlélése állítja helyre emberségünket, az élet fáradalmaitól darabjaira esett és a bűn által megsebzett emberségünket is. ...Engedjük, hogy nézzen minket. Jézus a mi humanizmusunk. Engedjük, hogy szüntelenül nyugtalanítson bennünket a kérdése: „Ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mt 16,15).


Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!

Igen, Jézusom, Te vagy a mi reményünk, Te vagy az Irgalom! Téged akarunk imádni, beléd akarunk kapaszkodni, veled akarunk járni. Ki máshoz mehetnénk, az örök élet igéi Nálad vannak! Te magad vagy az Ige, Te magad vagy az Élet! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!!!

Széttárjuk a kezünket, mit lehet itt tenni: imádkozni...
De ez nem azt jelenti, hogy alig tehetünk valamit, legföljebb könyörögni tudunk! Mintha az Istent kellene meggyőznünk, hogy tegyen már valamit...
Hanem azt jelenti, hogy végre felismerjük: mi tényleg kevesek vagyunk, itt egyedül az Isten képes segíteni! Végre felismerjük a magunk kicsinységét, végre feltekintünk a Teremtőre, végre engedjük Őt cselekedni!
Magunkat kell az Ő akaratáról meggyőznünk! 
Az ima, az imádás, a dicsőítés a legjobb, amit tehetünk. Az imában pedig majd útmutatást, indítást kapunk arra is, hogy ott, ahol mi vagyunk, mit kell cselekednünk.