Johannes Hartl, az Imádság Háza Augsburg alapítója

Johannes tavalyi írása az ISIS-ről:

Gondolatok a jelenlegi helyzetről az ISIS körül (szept. 15.)

Elmúlt héten Cipruson sok időt tölthettem közel-keleti imádkozókkal és misszionáriusokkal. Néhány nappal ezelőtt megosztottam egy részét annak, amit tőlük tanultam. Ez a második része a beszámolómnak, kifejezetten Irakról és Szíriáról (ahogy mindig: csak a saját szubjektív értékelésemről van szó!)

1. „mindennek semmi köze az iszlámhoz“
…ezt gyakran halljuk mostanában a nyugati médiában. Az igazság azonban az, hogy az ISIS messzemenően pontosan azt teszi, amit Mohamed tett és következetesen megvalósítja a Korán és a Sharia követelményeit. Csak persze mindegyikünk ismer barátságos muszlimokat. És nem lehet elégszer hangsúlyozni: a legtöbb muszlim teljesen normális, derék, barátságos ember. Csakhogy ez általában olyan mértékben igaz rájuk, amilyen mértékben nem igazán ismerik, illetve nem veszik komolyan a saját iszlám vallásukat. Éppúgy, ahogy a „keresztény“ országokban a „névleges keresztények“, a muszlimok között is csak nagyon kevesen élnek valóban elszánt hívőként. Sokan pedig ösztönösen elutasítják azt, amit az ISIS-nél látnak. Csakhogy legtöbbjük nem akar tudomást venni arról, hogy pontosan ez az iszlám. Volt alkalmam e néhány nap alatt beszélgetni az iszlám igazi ismerőivel. És van két nagyon fontos arab kifejezés: a „Nish“ és a „Taqiyya“. A „Nish“ egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a Korán erőszakos szúrái kiütik a békéseket és az helyett érvényesek. A legtöbb normál muszlim előtt azonban ismeretlen ez a hermeneutikai elv. A „Taqiyya“ pedig (ugyanúgy, mint a vele rokon „Kitman“ koncepció) azt jelenti: egy muszlimnak szabad hazudnia, ha arról van szó, hogy jó fényben tüntesse fel a hitét. Óvatosnak kell tehát lennünk, amikor egy muszlim valamit állít a hitéről. Mindenesetre az biztos, hogy az iszlám erőszakos és egy elnyomó rendszer, amely csak addig ártalmatlan, amíg valaki nem ismeri valójában illetve nem él határozottan aszerint. Az ISIS az iszlám valódi arcát mutatja – és ez esélyt is jelent mind a muszlim, mind a nyugati világnak!

2. Szellemi harc
Mindenben, amit a Sátán tesz, ott van a hazugság, a majmolás és a félelem. Az ISIS legfontosabb fegyvere a rettegés, amelyet keltenek. Az ISIS tudatosan terjeszti a legszörnyűbb videókat és képeket, hogy menekülésre késztesse a keresztényeket, kurdokat és katonákat. És pontosan ez történik: az iraki hadsereg rémülten és rettegve menekült Moszulból, átadva a várost a terroristáknak. De ránk is sokszorosan negatív befolyást gyakorolnak ezek a képek. – A kétségbeesés érzése – irracionális félelem és rémképek a fejünkben – gyűlölet a muszlimok iránt és a megtorlás vágya – úgy érezzük, nincs már remény az arab világ számára. A szellemi harc e félelmek ellen: a bátorság. Ezt tanultuk az Erbilből, Kurdisztánból érkezett misszionáriusoktól. Ők elmondták, hogy nem nézik meg az ilyen videókat, hanem egyszerűen Isten hangjára figyelnek, tőle kérdezik, mi a teendőjük. Azokban a napokban, amikor az ISIS fenyegetően közel járt a városukhoz, ők a városban maradtak a két kicsi gyermekükkel. Amikor a kurd (muszlim!) parancsnokok ez hallották és látták a gyerekek fényképeit, megengedték a misszionáriusoknak, hogy imádkozzanak értük. Láttam olyan képeket, ahol a keresztény misszionáriusok a kezüket kurd katonákra tették és Jézus nevét hívták: egy mecsetben!! Így cselekszik Isten, ha nem engedünk teret a reménytelenségnek és a félelemnek. Istené az utolsó szó és az ISIS-t éppúgy le fogják győzni, mint minden korábbi sátáni gyilkos hordát a korábbi időkben.

3. Démoni erővel
Amit most elmondok, sokakat nagyon sokkolni fog. De meg kell értenünk, hogy vannak valóságos szellemi hatalmak. Hogy a lázadóvezérek démoni erők segítségével működnek, azt először Ugandában tapasztaltuk meg. Már ott mesélték, hogy emberáldozattal különleges sátáni erőket lehet felszabadítani. Afrikában rengeteg beszámoló van olyan lázadóvezérekről, akiket – úgy tűnik – nem fog a golyó, mert démoni védelem alatt álnak valamilyen varázslás folytán. Most hasonlót látunk Szíriában és Irakban. Az ISIS nem egyszerűen megöli az embereket, hanem rituális gyilkosságokról van szó, amelyekben bemutatják a keresztények vérét áldozatul Allahnak. Igen, ez is megvan videón (ettől megkíméllek Benneteket). Vannak valóságos emberi vágóhidak – láttam a képeket (inkább ezektől is megkíméllek Titeket). És a leölt keresztények vérét felfogják, majd palackokban eladják gazdag szaúdiaknak, hogy Allah ellenségeinek vérében moshassák kezeiket (nem, ez nem rémmese, bár nagyonis úgy hangzik). Az irracionális rémület, de a bűvölet is, amely az ISIS-ből árad, és az eddigi döbbenetes katonai eredményeik részben nyilvánvalóan démoni erőknek tulajdoníthatók. Azonban ez az erő kezd megtörni, mert Isten népe felkel, és kezd a böjt és az imádság fegyverével válaszolni. De tudnunk kell, hogy ezt a harcot valóban csak ezen a módon lehet megvívni. Szeptember végére Erbilben 50órás imatalálkozót szerveztek, amelyhez aktívan csatlakozni fogunk mi is, Augsburgban. És a sötétség hatalmai meg fognak hátrálni.

4. Megnyílik egy ajtó
Ahogy mindig, Istennek ebben a helyzetben is nagyobbak a tervei. Már most látható, hogy egyre több az olyan muszlim, akik elborzadnak annak láttán, amit az ISIS-nél látnak. Nem kevesen ennek nyomán elfordulnak az iszlámtól, és nagyon sokan felismerik a valóságos fenyegetést a radikális iszlámizmusban. A kairói Al-Azhar-Egyetem főmuftija az ISIS ellen emelte fel a szavát, Szaúd-Arábia részt vesz a dzsihádisták elleni szövetségben. A közelmúlt gázai eseményei pedig ahhoz vezettek, hogy a Hamasz sokat veszített a népszerűségéből Egyiptomban és más arab államokban. Az ISIS kegyetlensége sok muszlimot is megdöbbent és sokakat egészen új módon nyitottá tesz arra, hogy rákérdezzenek a dolgok hátterére. Megint hangsúlyozom: jelenleg több muszlim talál rá Jézusra, mint a történelem bármely más korszakában. Hallottam beszámolókat olyan ISIS-tagokról, akik eljutottak Jézushoz, Hamasz-vezetőkről és folytathatnám, …

5. Iz 19 – Egy értelmezési kísérlet
Az Izajás 19-ben (kérlek, olvassátok el!) a próféta lenyűgöző képet fest: hármas szövetséget Egyiptom, Asszúr és Izrael között. Olyan korról beszél, amelyben mindhárom nemzet Izrael Istenét tiszteli majd és békesség lesz ezen országok között. Asszúr fővárosa Ninive volt, ez a nemrég az ISIS által lerohant Mosszul. Nem érdekes, hogy úgy tűnik, 2014-ben szabadult el a pokol Irak-ban (Asszúr), miután Egyiptomban olyan csodálatos dolgok történtek 2013-ban? Tud az ellenség az Izajás 19-ben jövendölt szövetség stratégiai jelentősségéről? Istennek üdvözítő terve van a Közel-Kelet számára. Csak Jézus tudja ezt a tervet teljességében elhozni. De ez üdvösséget és áldást fog jelenteni az egész világ számára. És továbbra is harcolni fognak ellene. Talán ez a szellemi perspektíva áll az aktuális események mögött. De ki kell nyitnunk a Bibliát, ha messzebbre akarunk tekinteni, mint ameddig az emberi szem ellát.

6. A kurdok órája
Sok millió kurd él a Közel-Keleten, de nincsen saját államuk. Törökországban elnyomták őket, akárcsak Szíriában Asszad alatt, és Irakban Szaddam idején. Úgy tűnik, most eljött az ő idejük, mert a kurd szabadságharcosok („Pesmerga“ a nevük, ami azt jelenti: akik szembenéznek a halállal) jelenleg az egyetlen hatékony erőt jelentik az ISIS ellen. Az autonóm kurd területek sok százezer keresztény számára váltak menedékké. És a kurdok, akik maguk folyton üldözést szenvedtek, figyelemreméltó módon megnyitják a kapuikat azok számára, akiknek menekülniük kell az ISIS elől. Imádkoznunk kell a Pesmerga tagjaiért. A legtöbb kurd nagyon nyitott az evangéliumra (ahogy ezt magam is tapasztaltam már a volt szomszédaimmal, akiknek beszélhettem Jézusról) és Isten épp azon van, hogy ezt az újonnan létrejövő kurd államot különös módon ismertesse meg az evangéliummal. Mindenütt keresztényeket látnak, akik odaadó felebaráti szeretettel szolgálják a menekülőket. Néhány barátunk eljutott nagy befolyással rendelkező kurd vezetőkhöz és elvihetik nekik az evangéliumot! Jelenleg erősödni látszik a szövetség a kurdok és Izrael között is. Ez volna Izrael első stratégiai partnerkapcsolata, egy közel-keleti állammal! Nem kevesen úgy tartják, hogy a kurdok leszármazottai a médeknek – azoknak a médeknek, akikkel az asszírok által elhurcolt izraeli északi törzsek keveredtek (2 Kir 18,11). Így nem tévedés azt hinni, hogy a zsidó örökség a gyökere a kurdok bizonyos különleges erkölcsi elképzeléseinek: talán távoli ágon rokonai a zsidóknak!

7. Nincs humanista perspektíva

Emberi szempontból a közel-keleti problematika teljességgel értelmetlen. Miért viszálykodnak olyan elkeseredetten ezek a népek egymással? Amerikai elnökök jönnek és mennek – mindannyian megpróbálták megoldani a közel-keleti konfliktust. De ez egy olyan konfliktus, amely sokkal mélyebbre nyúlik, mint a politika. Végső soron visszanyúlik Izmaelnek és Izsáknak, Ábrahám két fiának konfliktusáig. Az arab nemzetek ténylegesen Izmael utódainak tekintik magukat, a zsidók pedig Izsák leszármazottai. Továbbá az a kérdés, hogy Isten valóban megígért-e egy bizonyos országot egy bizonyos népnek és hogy ez az Isten még mindig hűséges-e az ígéreteihez. A zsidók igénye, miszerint ők a nekik megígért földön élnek, kihívás az emberi értelem számára. Hogyan lehetséges, hogy valaki „vallásos indoklás“ alapján élhessen a Föld egy bizonyos területén? Végső soron az a kérdés: van-e Isten, aki kiválaszthat népeket és földet adhat nekik vagy ezt csak az ember teheti? Nem teljességgel igazságtalan, hogy egy választott nép van? Sok évszázadon át a keresztény egyház is megfeledkezett arról, hogy Isten az ő ígéreteit, amelyeket Ábrahámnak adott, soha nem vonta vissza. Izrael továbbra is Isten népe maradt. Ez különösen botrányos számunkra, amikor azt látjuk, hogy Izrael egy bűnös nemzet. Az izraeli politikusok és a katonaság hibákat követnek el, és éppúgy bűnösök, mint bárki más! A palesztinok szenvedései, akik Gázában fedél nélkül maradtak vagy életüket vesztették, igazolni látszik azt a nézetet, mely szerint Izrael isteni kiválasztottsága nem igazán lehet érvényes. Csakhogy ez a tisztán emberi nézőpont egyszerűen hibás. Isten ígéretei Izrael számára fennállnak, bár magától értetetődően Izrael nem Isten országa a földön, sőt messze eltávolodott atyái Istenétől! Az Izrael iránti gyűlölet azonban nem más, mint Isten iránti gyűlölet. Gyűlölet egy olyan Isten iránt, aki „merészeli“ nem engedni, hogy az ember legyen a végső, a legmagasabb létező. Akinek „van mersze“ meghatározni, hogy Izrael földje a zsidó népé. És ez a tekintély nem az ENSZ-é, hanem egyedül Istené. Ez pontosan az az emberi lázadás, amelyről a 2. zsoltár beszél: „nem akarunk uralkodót magunk fölött!“. Pontosan az az emberi lázadás, amely a végidőkben a nagy antikrisztusi lázadáshoz vezet Isten és az ő Fölkentje ellen. Az Antikrisztus szelleme (1 Jn 4,3) mindig az antiszemitizmus szelleme is. Hogy az egyház tájékozatlan az eszkatológia (a végidőkről szóló tanítás) terén, rémisztő hiányosság, amely a keresztényeket (a Közel-Keleten is) arra kárhoztatja, hogy a dolgokat csupán humanisztikus-politikai szemszögből lássák. Ezért vannak kiszolgáltatva a tanácstalanságnak és az áldozat-mentalitásnak akkor, amikor pedig az idők parancsa a győzelmes hit és a kitartó, történelmet formáló!

8. Rasszizmus, iszlámizmus és a halál kultúrája
Németország történelmének legsötétebb fejezete összekapcsolódott a rasszok irracionális túlértékelésével, a zsidók iránti bestiális gyűlölettel és a halál ritualizált dicsőítésével. Feltűnő a halál kultusza mindenben, aminek köze volt a nácikhoz: az SS fekete egyenruhái, a halálfejes jelvényük, a „hazáért áldozatként elszenvedett halál“ vallásos propagálása és végül az a megszállott igyekezet, hogy az elfoglalt területeket (különösen az ott élő zsidókat) ne csak leigázzák, hanem kiirtsák az embereket még ott is, ahol az katonai szempontból értelmetlen volt. Ennél kevésbé ismert a német történelem és az iszlámizmus születése közti áldatlan kapcsolat. Ezek az összefüggések egészen a német császári birodalomig (II. Vilmos) nyúlnak vissza, de itt nem tudom részletesen bemutatni ezt a kérdést. Különösen rémisztő azonban Hitler tevékeny együttműködése palesztin hatalmasokkal. Egy közös céljuk volt: a zsidók meggyilkolása. Kevesen tudják, hogy létezett egy külön muzulmán SS-egység, és a palesztin vezetőnek, Al-Husseininek a II. világháború alatt hosszú ideig Berlinben(!) volt a székhelye. Feltűnő az ISIS (és éppígy a Hamasz) esetében illetve az iszlámizmusban általában, hogy ugyanazok az elemek fonódnak össze bennük: a halál és az iszonyat rituális dicsőítése és az izzó antiszemitizmus. Nekünk Nyugaton nehezen elképzelhető, de a muzulmán országokban már a legkisebb gyerekeknek is azt mondják, hogy a világon a legkívánatosabb dolog Allahért meghalni. Az öngyilkos merénylőket gyakorlatilag a muzulmán világban mindenütt hősként tisztelik (ezt magam is megtapasztalhattam Libanon hizbollah-uralta területén), jobban szeretik a halált, mint az életet. Az ISIS-nél ez különösen látványos: a fekete zászlójuk, az elszántságuk, hogy a dzsihádban haljanak meg, a sharia radikális értelmezése, amely alapján megtiltják az ünnepeket, a zenét, az alkoholt és a filmeket … végül pedig nők irtózatos elnyomása. A nőket arra kényszerítik, hogy fekete, egész testüket elfedő ruhát viseljenek. A nemi szervüket megcsonkítják (női körülmetélés, ami gyakorlatilag megfosztja őket a szexuális élvezettől), sőt rabszolgaként eladják őket. Az Édenkert óta, és azóta, hogy Isten megígérte, hogy Éva ivadéka széttiporja majd a kígyó fejét, a sátán gyűlöli a nőket és harcol ellenük. Az ISIS a halál kultúrájának megtestesülése, olyan egyértelműséggel, ahogyan legutoljára az SS-nél és a (szintén többnyire feketébe öltözött) Vörös Kmereknél volt tapasztalható.

9. A győzelem a hit
De vigyázat! „Ez a győzelem - a győzelem a világ fölött! - a mi hitünk.“ (1 Jn 5,4) Minden, amit az ellenség tesz, hazugságon, rettegésen és megfélemlítésen alapul. A valóságos hatalma nagyon korlátozott. Csak akkor nyer hatalmat felettünk, ha ránk, emberekre nagyobb hatást gyakorol a gonosz, mint Isten. Az ISIS nagyon célzottan játssza ki ezt a kártyát. A valóságos ereje nagyonis korlátozott (az ISIS-nek kevesebb harcosa van, mint a Hamasznak!). Csakhogy a médián keresztül a kegyetlenség és a legyőzhetetlenség képét terjesztik magukról. Ez célzott stratégia az emberek megfélemlítésére és kétségbe ejtésére. Pontosan ezt akarja az ellenség. És a hit harca már nálunk kezdődik. Ahol teret engedünk a gondolkodásunkban a reménytelenségnek és a félelemnek, ott a sátán már egy kis győzelmet aratott. Hogyan beszélünk erről a helyzetről? Isten gyakorol ránk nagyobb hatást vagy a gonosz?

10. Isten szereti Izmaelt
Ha az ember az iszlámmal foglalkozik, szembetűnő az a mélyen gyökerező érzése a muzulmán világnak, mely szerint a Nyugat őket lenézi, elutasítja, kijátssza és kihasználja. A modern iszlámizmus nem utolsó sorban abból az érzésből táplálkozik, hogy végre meg kell védeniük magukat. Miközben persze nagyon sok mai muzulmán ország szenvedett el jogtalanságot nyugati országoktól, az iszlámot szinte áthatja az „áldozat mentalitás“. Ez látható a mai nyilvános vitákban is: prominens muzulmán vezetők állítják, hogy az ISIS-t Izrael fizeti vagy hogy a Nyugat a hibás a jelenlegi krízis kialakulásában. Alapvetően más a hibás. Ennek a nem túl szép hozzáállásnak a gyökerénél az elutasítottság mélységes sebe rejtőzik. Nekünk, modern embereknek ugyan idegen lehet egy ilyen gondolatmenet, de végső soron az elutasítás problémája már a bibliai időkben kezdődött: Izmael volt Ábrahám első fia, azonban ő a szolgálótól született. Nem ő volt az Istentől megígért szövetség hordozója és kezdettől fogva rá nehezedett annak terhe, hogy „nem ő az igazi“. Megindító olvasni, hogyan gondoskodik Isten mégis a kisfiúról és az édesanyjáról. És bár Izsák – Izrael ősatyja – az ígéret örököse, Isten látja és megáldja Izmaelt is (Ter 17,20). Jézus azt mondta: „senki nem juthat el az Atyához, csak általam“ (Jn 14,6). A muzulmánok szívében tulajdonképp – ahogyan minden ember szívében! – ott szunnyad a vágy egy atya után. Ez a vágy az iszlámban kielégítetlen marad, mert Allah kifejezetten nem atya. Nincs olyan hely a Koránban, amely Allah-ot szerető szívű Istennek és atyának mutatná be. Az elutasítottság sebe az állítólagos kivételezett elleni irigységgé és gyűlöletté válik. Ezt látjuk a Bibliában és ezt látjuk máig a világtörténelemben. A probléma azonban, hogy az elutasítás elutasítást szül. Az áldozat-mentalitás legitimálja az agresszivitást („egyszer csak meg kell védeni magát az embernek!“) és az érintettet arra kárhoztatja, hogy terméketlenül újra meg újra megélje-előidézze ugyanazon konfliktust. 
A többiek reakciója erre: az illetőt tettesként látják és még inkább elutasítják – az áldatlan spirál tovább forog. Pontosan ezt figyelhetjük meg ma is. A gyilkoló és embereket kínzó iszlámisták képei azt eredményezik, hogy világszerte növekszik a bizalmatlanság minden muzulmánnal szemben. Ezáltal valóban jószándékú embereket is elutasítanak. Azonban az elutasítás következtében sok muzulmán igazolva látja, hogy őket voltaképp üldözi a Nyugat. Ezzel a gonosz a muzulmánokat is rombolja – mert őket éppúgy meg akarja semmisíteni, mint az összes többi embert! 
Mi az egyetlen megoldás? Az, hogy Isten elfogad bennünket Jézus Krisztusban. Ő minden nép fiait szereti. Szereti az arabokat, a perzsákat, a kurdokat, az egyiptomiakat minden csodálatos különbözőségükkel! Ő a fiakká fogadás Lelkét küldi nekünk, aki által Őt „Papának“ szólíthatjuk (Róm 8,15). Csak ott és akkor, ahol és amikor egy muzulmán (és mindenegyes ember!) szíve mélyét megérinti, eltalálja Isten feltétel nélküli szeretete, ott és akkor gyógyul valóban az elutasítottság alapvető problémája. 
Mit tehetünk vajon mi? Nagyon egyszerű: szerethetjük a muzulmánokat. Ez mindegyikünk számára más formát ölt, de azzal az egyszerű szívbéli döntéssel kezdődik, hogy aktívan imádkozunk értük. Az elutasítás gondolataival szemben szívünkben megtesszük az elfogadás aktusait. Nem adjuk föl a reményt. Meglátjuk az ő szenvedéseiket is. És imádkozunk, hogy Isten konkrét alkalmat adjon, ahol egy muzulmán emberrel szemben elfogadóak és kedvesek lehetünk. Akinek esetleg Isten felmérhetetlen atyai szeretetéről is mesélhetünk. Mert ez a szeretet győztes és végül mindent le fog győzni. Az ISIS-t is.