Gerald Hüther - német agykutató, a volt NDK-ban született 1951-ben, ott is nőtt fel, majd egyetemistaként úgy érezte, hogy nem bír ott élni és dolgozni, ezért saját kezűleg hamisított kiutazási engedéllyel átment Németország nyugati felébe.
Ma közismert és elismert professzor, kedvelt előadó és több sikerkönyv szerzője.
Remek előadásait hallgattam meg a youtube-on és nagyon tetszik az a kezdeményezése, amellyel a német iskolákat akarja megújítani, új útra állítani. (Schule im Aufbruch).
Egyik könyvéből (Jedes Kind ist hochbegabt - Minden gyerek nagyon tehetséges) hadd idézzek:
Talán a jövőben épp olyan emberekre lesz szükség, akik nem úgy működnek, mint mindenki más. Akik nem várják csöndben a következő utasítást. És talán az a tudás, amit a gyerekeinknek manapság az óvodában, iskolában, egyetemen meg kell szerezniük, egyáltalán nem lesz segítségükre a jövőben. Az élet több, mint a jó jegyek hajszolása. Az élet több, mint fölkészülés egy vizsgára. A gyerekek többre képesek, mint jó bizonyítványért görnyedni. Megalázzuk őket, ha a teljesítményüket csak az iskolában megszerzett jegyekre redukáljuk. Egyre több szülő a gyermekei menedzserének vagy edzőjének tekinti magát. Ennek alapja az a gondolat, hogy a gyerekek valahogy "defektesek". Mivel valami hibádzik, a szülőknek be kell avatkozniuk. De a gyerekeknek elegük van abból, hogy folyton korrigálják és kritizálják őket. Nem is ezt érdemlik. Kompetensek és felelősséget akarnak vállalni önmagukért, sőt jobb esetben másokért is. Kicsi koruktól fogva egyedi személyek, egyedi szükségletekkel. Saját emlékeket és tapasztalatokat gyűjtöttek, egyedi képességeket és készségeket sajátítottak el. Senkinek nem tulajdonai, csak a magukéi. Sasok ők, nem rántani való csirkék.
Hogy a gyermekeink kibontakoztathassák a velük született sok tehetséget és adottságot, ahhoz aggódás és szorongás nélkül, előre gyártott szándékok és elképzelések nélkül kell rájuk tekintenünk. Közelednünk kellene hozzájuk, valódi kapcsolatba lépni velük. De nem olyan kapcsolatba, amilyennek felettes és alárendeltje, vagy egy oktató és oktatásra szoruló viszonyát ismerjük. Olyan kapcsolatra lenne szükség, amelyben két személy találkozik, akik ugyan különböznek egymástól, de készek egymástól tanulni. Akiknek van kedve közösen felfedezni és alakítani a világot. Meg kellene tehát tanulnunk "szem-magasságban" találkozni a gyerekeinkkel. Nem baj, ha ehhez időnként le kell guggolnunk.
Valami ilyesmiről szól ez a cikk is:
http://www.origo.hu/kultura/20150828-iskola-oktatas-tulterhelt-gyerekek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése