Az első bejegyzésemben idézett Rick Joyner könyvben több látomás is van, most egy másikat szeretnék bemutatni, jelentősebb terjedelme miatt csak kivonatosan:
"1997-ben láttam az átmeneti időszakot az egyház megújulásától (gyógyulás és felrázás) a tulajdonképpen ébredésig (ennek gyümölcse az elveszettek megmentése, a hívők pedig hatalmat kapnak a kor szellemi sötétsége ellen). Ezt az átmeneti időszakot egy híd jelképezte. A híd egyik oldalán gazos, szemetes ugar, mellette felszántott, boronált földben friss vetés. Ez utóbbi volt a megújulás műve.
A híd épülőben volt, különböző méretű kövekből építették. Minden kő egy-egy mozgalom, közösség vagy csupán egy-egy ember nevét viselte. A hídnak nem volt korlátja, semmi nem zárta le a széleit, ezért nem volt veszélytelen az átkelés.
A nagyon különböző kövek puzzle módjára illeszkedtek egymáshoz, amitől a híd nagyon teherbíró lett. A pillérek tiszta fényből voltak, feliratuk a lélek gyümölcsei illetve ajándékai. A pilléreket összekötő íveken bibliai igazságok álltak. Mintha a híd hordozta volna a földet, nem fordítva.
A hidat a lekülönfélébb emberek építették, gyerekek és öregek, férfiak és nők, üzletemberek és hajléktalanok különböző népekből, kéz a kézben. Voltak köztük apostolok, próféták, pásztorok és tanítók, mindegyikük pontosan illett azokhoz a kövekhez, amelyeket beépített.
Közben mindenfelől támadták az építőket, fölöttük a depresszió szellemei lebegtek, de ők szinte ügyet sem vetve a támadásokra, dolgoztak megszakítás nélkül. A sérülteket a híd túlsó oldalára vitték, ahol mindenféle növények voltak, kis palántáktól az érett gyümölcsökig vegyesen. Néhol alig volt gyom, másutt alig látszott ki a vetemény a sok más vad növény közül, de minden gyümölcs kiváló minőségű volt.
A sérült munkások ezekből fogyasztva hamar meggyógyultak, de nem tértek vissza a híd építéséhez, hanem a gyümölcsöket kezdték szüretelni. Ez a munka nagyon rosszul szervezetten folyt, sok gyümölcs leesett, kárba veszett. Mintha mindenki magának dolgozna, felügyelet nélkül. Az egyik hídon dolgozó munkás arra kért, hogy imádkozzak apostolokért.
Most már a veteményesben dolgozókat is elérték a támadások: legyek - ezek a hazugságokat jelentették, a kövek a vádaskodásokat. Ezek elől sokan megfutamodtak.
Végül a hídról érkeztek segítők, akik azonnal nekifogtak a szüretnek. Végre megjelent egy felügyelő is, aki eligazította a munkásokat: csak olyan gyümölcsöket szedjenek, amelyeket ismernek és tudják, mikor érettek teljesen. Az irányítás hatására békességben, elszántan és bizakodva dolgoztak tovább.
Egyre többen jöttek át a hídon, de még így sem elegen, mert egyre több lett az érett gyümölcs is. Látszott, hogy szélesíteni kell a hidat. Megfigyeltem azokat, akik a kövek összeillesztését felügyelték. Lenyűgöző volt, hogyan erősíti a hidat a különböző kövek összekapaszkodása."
A továbbiakban Rick elemzi az ébredést az USA-ban, de sok megállapítása általános érvényű. Például az, hogy a büszkeség és a mindent megkérdőjelező, egészségtelen kételkedés akadálya lehet az ébredésnek. Ahogy az a biztatás is, hogy Isten a legnagyobb mocskainkat képes trágyává alakítani, a bűnbánó vétkest helyreállítja és ahogy Péterre bízta az egyházat, ma is nagy feladatot ad azoknak, akik elfogadják az Ő irgalmát.
Az ébredés hídjának építőkövei a különböző, kisebb és egészen nagy imamozgalmak, közösségek szerte a világon. Vannak azonban olyan kövek is, amelyeket kiszelektálnak, mert nem lehet őket beépíteni. Némelyik olyan éles, hogy megfogni sem lehet, mások csak kívül kemények, belül porladnak, akad olyan, amelyik nem "élő kő". Ezeket a híd alatt rohanó folyó egy-egy nagy árhulláma apránként el is hordta. Ezek a mocskot, szemetet sodró árhullámok időnként még a hídon is átcsaptak, elsodorva egy-két olyan embert, akik a híd széléhez túl közel mentek.
Ez a látomás számomra nagyon erőteljes megerősítés: közelednünk kell egymáshoz, ahogy ez a megújulásban valóban történik is. A legkülönbözőbb felekezetekhez tartozó, a Szentlélekben megújult emberek ujjongó örömmel ismerik fel egymásban a testvért, a harcostársat, és együtt állnak bele az imádás szolgálatába, különösen erőteljes ez a 7x24 órás dicsőítő mozgalmakban, amilyen az Imádság Háza is.
Megerősítenek ezek a próféciák abban is, hogy Isten országa nyomorúságos állapotaink közepette is épül, egyelőre rejtetten, hogy megnyilvánuljon a megfelelő időben, de már most is látható sok gyümölcse, bár amit most tapasztalunk, az még csak az előíze, előszele a valódi ébredésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése