2017. november 7., kedd

Könyvajánló - Edith Eva Eger: A döntés

Találtam egy rövid kis írást meg egy interjút - azt hiszem, ez elég kedvcsináló a könyvhöz:

A Nők Lapjában megjelent interjút itt találjátok:
http://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2017/10/29/a-dontes-az-on-the-spot-alkotoinak-exkluziv-irasa-kaliforniabol-edith-eva-eger-eleterol/



Nem tudom, mi lennék Auschwitz nélkül

Hadd beszéljünk arról, mi a különbség egy áldozat és egy túlélő között. Belőlem áldozatot csináltak. Ismerem az életem történetét és tudomásul vettem. Könnyek völgyein mentem át, de soha nem akartam ott sátrat verni.

Úton Auschwitz felé édesanyám mondott valamit, amit soha nem felejtettem el: „Nem tudjuk, hová megyünk. Nem tudjuk, mi fog történni. De mindig gondolj arra, hogy senki nem veheti el az emlékeidet.” Édesanyám volt legnagyobb hatással rám.


„Csak zuhanyozni megy”

Amikor megérkeztünk a táborba, ott állt Dr. Josef Mengele a foglyok sora előtt és eldöntötte, ki megy a gázkamrába és ki a börtönbarakkokba. Édesanyámat balra intette. Én is mentem utána, de Dr. Mengele megragadott és azt mondta: „Mindjárt viszontlátod anyádat, csak zuhanyozni megy.”

Egy nap Dr. Mengele a barakkok között sétált, szórakozást keresett. A Kék Duna Keringőre táncoltam, lehunyt szemmel és azt képzeltem, hogy Csajkovszkij „Rómeó és Júliájára” táncolok a budapesti operában.


A legjobb bosszúm Hitleren!

Ami életben tartott a koncentrációs táborban, az a kíváncsiságom volt. Mindig tudni akartam, mi következhet. Azt mondogattam magamnak: Ha a mai napot túlélem, holnap szabad leszek! Az egyik erősség, amit a lágerban kifejlesztettem, hogy hagyjam a maguk medrében folyni a dolgokat, amelyeket nem tudok ellenőrizni. Nincs válság, csak változások. Nincsenek problémák, csak kihívások. Nem az vagy, amit tettek veled.

Nem tudom, mi lennék Auschwitz nélkül. De ez volt a legjobb hely a tanulásra. Gondoljanak csak arra, milyen nagy a különbség intelligencia és érzelmi intelligencia között. Visszatértem Auschwitzba, és ez nagyon pozitív élmény volt számomra. Háromszoros nagymama vagyok – ez a legjobb bosszúm Hitleren!

Gyakorolják nap mint nap, mondják el önmaguknak: Erős vagyok. Ne reagáljanak, de gondolkodjanak. Soha ne tüzeljenek csípőből. Ne engedjék, hogy mások megterheljék a gondolataikat. Nem kell mindenkit kedvelniük, de lássák minden emberben az emberit. Mindegyikünkben van egy kicsi Hitler ... és szeretet, erő, reménység is. 


A legnagyobb koncentrációs tábor a fejünkben van

A hetvenes években kezdtem pszichológiát tanulni. Máig pszichológusként dolgozom, van egy praxisom a házam mellett, La Jolla-ban. Egyik speciális területem olyan páciensek kezelése, akik poszttraumatikus stressz szindrómától szenvedek.

Azt szoktam mondani, hogy magunkat szeretni annyit tesz, mint önmagunknak gondját viselni. A legnagyobb koncentrációs tábor a fejünkben van. Nagy a különbség kezelés és gyógyulás között. A gyógyulásnak belül kell történnie. Azt javasom Önöknek: tegyenek föl önmaguknak két kérdést: Ki vagyok valójában és szívesen összeházasodnék-e önmagammal?

Edith Eger előadása a 2015. évi Healing Summit találkozón.
Eredetileg angol nyelven jelent meg a The World Post oldalán, a magyar változatot Susanne Klaiber és Dr. Gunda Windmüller német nyelvű fordítása alapján készítette Herbert Dóra.

Nincsenek megjegyzések: