Leadtam egy megtisztelő és igen kemény munkámat, egy kassai holokauszt-túlélő bácsi könyvét fordítottam németre, mert a tübingeni TOS gyülekezet ki fogja adni hamarosan.
Nagy feladat volt, nagy ajándék, súlyos ajándék - még olvasni is sok.
Yehuda Berkovits Auschwitz-Birkenauban "ünnepelte" a 14. születésnapját 1944. decemberében és végigszenvedte a halálmenetet 1945. januárjában, hóban-fagyban, Birkenauból Buchenwaldba. Talán az tartotta életben, hogy életben akarta tartani az édesapját. A hátán cipelte már ott, a menetben is, majd a felszabadulás után haza, Kassára.
Ami engem nagyon szíven ütött - a sok testi kín mellett - az a szörnyűség, hogy Kassán a szomszédok közül többen is azzal fogadták:
- Hát te túlélted? - a folytatást inkább csak a hangsúly árulta el, de akadt, aki ki is mondta: Hiszen neked ott kellett volna pusztulnod...
Persze voltak sokan emberséges emberek, akik segítették, róluk szeretettel emlékezik, de mégis rettenetes.
Hálás vagyok II. János Pál pápánkért, hogy mindannyiunk nevében bocsánatot kért annyi borzasztó gondolatért, tettért - adja Isten, hogy a szívünkben mindannyian ki tudjuk mondani ezt a bocsánatkérést és tiszta legyen a szívünk, a szeretet űzzön ki minden gyűlöletet és félelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése