Ferenc pápánk tegnapi tanításából:

  Ez az a logika, amely Jézus küldetését és az egyház küldetését vezeti: megkeresni, „halászni” férfiakat és nőket, nem téríteni, hanem visszaadni mindenkinek a teljes méltóságot és szabadságot a bűnbocsánat által. Ez a kereszténység lényege: terjeszteni Isten újjászülő és ingyenes szeretetét, befogadóan és irgalmasan viselkedve mindenkivel, hogy mindenki találkozhasson Isten gyengédségével, és mindenkinek teljes élete legyen. 

Igen! A húsvéti előkészületünknek is erről kellene szólnia, hogy van bocsánat, nem kell a bűnt eltagadni, szépíteni, kimagyarázni, hanem egyszerűen kimondani. Persze ez nem olyan egyszerű, mert olyan szokatlan. De talán az a fő félelmünk, hogy ha kimondjuk, elismerjük a bűnösségünket, akkor, mint az emberi bíróságon, elítélnek. Csakhogy míg a földi viszonyok között az ártatlanság véleme a mérvadó, azaz a bűnösséget bizonyítani kell, addig Isten pontosan tud mindent, de Ő nem elítélni, hanem megmenteni, meggyógyítani akar. Mi meg takargatjuk a sebeinket előle...
Biztos, hogy a gyógyulás egynémely dédelgetett rossz szokásunk elvesztésével jár. Van, hogy Isten szinte egy csapásra szabaddá tesz egy bűnös szokástól, függőségtől, más gyengeségeinket meg nem veszi el, ahogy Pálnak is megmarad a tövis - ez a küszködés segít, hogy Isten irgalmába kapaszkodjunk továbbra is. Úgy érzem, Istennek az a legfontosabb, hogy Vele legyünk. Akkor tud nagy dolgokat ránk bízni. Mi meg sokszor magunk akarunk nagy dolgokat tenni, hogy imponáljunk Istennek. Kicsit vicces igyekezet. 
Milyen jó, hogy a mennyek országa a gyermekeké, hála Neked, irgalmas Apukánk! \○/