A Nők Lapjában megjelent interjút itt találjátok:
http://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2017/10/29/a-dontes-az-on-the-spot-alkotoinak-exkluziv-irasa-kaliforniabol-edith-eva-eger-eleterol/
Nem tudom, mi
lennék Auschwitz nélkül
Hadd beszéljünk arról,
mi a különbség egy áldozat és egy túlélő között. Belőlem áldozatot csináltak. Ismerem
az életem történetét és tudomásul vettem. Könnyek völgyein mentem át, de soha
nem akartam ott sátrat verni.
Úton
Auschwitz felé édesanyám mondott valamit, amit soha nem felejtettem el: „Nem tudjuk, hová megyünk. Nem tudjuk, mi fog történni. De mindig
gondolj arra, hogy senki nem veheti el az emlékeidet.” Édesanyám volt
legnagyobb hatással rám.
„Csak
zuhanyozni megy”
Amikor
megérkeztünk a táborba, ott állt Dr. Josef Mengele a foglyok sora előtt és
eldöntötte, ki megy a gázkamrába és ki a börtönbarakkokba. Édesanyámat balra
intette. Én is mentem utána, de Dr. Mengele megragadott és azt mondta:
„Mindjárt viszontlátod anyádat, csak zuhanyozni megy.”
Egy nap Dr.
Mengele a barakkok között sétált, szórakozást keresett. A Kék Duna Keringőre
táncoltam, lehunyt szemmel és azt képzeltem, hogy Csajkovszkij „Rómeó és Júliájára”
táncolok a budapesti operában.
A legjobb
bosszúm Hitleren!
Ami életben
tartott a koncentrációs táborban, az a kíváncsiságom volt. Mindig tudni
akartam, mi következhet. Azt mondogattam magamnak: Ha a mai napot túlélem,
holnap szabad leszek! Az egyik erősség, amit a lágerban kifejlesztettem, hogy
hagyjam a maguk medrében folyni a dolgokat, amelyeket nem tudok ellenőrizni. Nincs
válság, csak változások. Nincsenek problémák, csak kihívások. Nem az vagy, amit
tettek veled.
Nem tudom, mi
lennék Auschwitz nélkül. De ez volt a legjobb hely a tanulásra. Gondoljanak
csak arra, milyen nagy a különbség intelligencia és érzelmi intelligencia
között. Visszatértem Auschwitzba, és ez nagyon pozitív élmény volt számomra. Háromszoros
nagymama vagyok – ez a legjobb bosszúm Hitleren!
Gyakorolják nap
mint nap, mondják el önmaguknak: Erős vagyok. Ne reagáljanak, de
gondolkodjanak. Soha ne tüzeljenek csípőből. Ne engedjék, hogy mások megterheljék
a gondolataikat. Nem kell mindenkit kedvelniük, de lássák minden emberben az
emberit. Mindegyikünkben van egy kicsi Hitler ... és szeretet, erő, reménység
is.
A legnagyobb koncentrációs
tábor a fejünkben van
A hetvenes években
kezdtem pszichológiát tanulni. Máig pszichológusként dolgozom, van egy praxisom
a házam mellett, La Jolla-ban. Egyik speciális területem olyan páciensek
kezelése, akik poszttraumatikus stressz szindrómától szenvedek.
Azt szoktam
mondani, hogy magunkat szeretni annyit tesz, mint önmagunknak gondját viselni. A
legnagyobb koncentrációs tábor a fejünkben van. Nagy a különbség kezelés és
gyógyulás között. A gyógyulásnak belül kell történnie. Azt javasom Önöknek:
tegyenek föl önmaguknak két kérdést: Ki vagyok valójában és szívesen
összeházasodnék-e önmagammal?
Edith Eger előadása a 2015. évi Healing Summit találkozón.
Eredetileg angol
nyelven jelent meg a The World Post oldalán, a magyar változatot Susanne
Klaiber és Dr. Gunda Windmüller német nyelvű fordítása alapján készítette
Herbert Dóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése