A nemes olajfa

Olvasom, hogy Wass Albert, aki immár tananyag az irodalomórákon, a zsidóság deportálása idején írta patkányos "tanmeséjét" és egyértelműen helyeselte a még bújkáló "patkányok" felkutatását és eltávolítását. Szomorú párhuzamként eszembe jut Babits, aki súlyos betegségében is visszautasította egy kiváló orvos segítségét, csak mert az zsidó volt. És eszembe jut Aranyszájú Szent János, akinek szépséges liturgiája ma is a keleti egyház különleges kincse, vagy Luther, a nagy reformátor - mindketten szörnyű átkokkal illették "idősebb testvéreinket a hitben" és a sort a napokig lehetne folytatni.
Tudom, hogy a Vatikánban is csak a második világháború után, a megújulás zsinatán született meg ez a megfogalmazás, addig elátkozott, elvetett népnek tekintette a zsidóságot szinte az egész keresztény/keresztyén világ, és az Egyház önmagát tartotta "igaz Izraelnek".
Pedig mindig ott voltak Pál szavai a Római levélben (9-10 és főként a 11. fejezet!) a nemes olajfába oltott vad ágakról, és mindig voltak zsidó emberek, akik fölismerték, hogy Jézus a Messiás - de mi keresztények nem tettük könnyűvé számukra a "megtérést". Aki a középkorban "kikeresztelkedett", annak meg kellett tagadnia minden zsidó szokást, szertartást. Pedig a 12 apostol, Pál és a többi tanítványok, akárcsak az első jeruzsálemi gyülekezet, nem tértek át sehová, hanem teljessé vált a zsidó hitük, beteljesedett egy sor prófécia, amiket hűségesen őriztek, elérkezett, akit vártak, ekkor lettek igazán izralitává. "Nap mint nap együtt voltak a templomban" - olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben (ApCs 2,46)
Az a júdaizmus, amit mi mára ismerünk, igen távoli kapcsolatban áll Jézus kortársainak hitével, nincs már templom, nincsen bűnökért való áldozat - és akik nem ismerték fel, nem ismerték el Jézus egyszer s mindenkorra tökéletes áldozatát, azok igen bonyolult megoldásokat kénytelenek keresni, ha meg akarnak maradni a Mózesi Törvényben. A Jézus korabeli írástudók méltó utódai megtalálták illetve folyamatosan keresik ezeket a bonyolult megoldásokat, de egyre több zsidó ember dönt úgy, hogy maga jár utána az igazságnak, és akik tiszta szívvel keresik, mind rátalálnak az Igazságra, aki egyben az Út és az Élet! Ők valami gyönyörűséges teljességre jutnak el, mélységesen értik Jézus szavait, hallják az utalásokat, amiket mi még sok-sok magyarázat után sem mindig ... Ahogy egy magyar a világ bármely zugában érzi, mit jelent Szent István vagy Arany János, ahogy a szívünk rezzen össze, ha valahol felcsendül a Himnusz - valahogy így vagy még sokkal "ígyebbül" rezonálhat az evangélium zsidó testvéreink szívében. Generációkon, évezredeken át őrizték, adták tovább azt a közös kincset, amit Isten rájuk bízott, mindig kirekesztettként, üldözöttként - azért, hogy egyszer beteljesedjen az ígéret, amit Ábrahámnak mondott az Úr: "benned nyer áldást a föld minden népe".
Hála legyen a Teremtőnek, hogy mindig megőrzi azt a szent maradékot, akik továbbviszik az áldást; hála, hogy immár mi is részesülünk ebben az áldásban; és hála, hogy Izrael egésze is bevonul Ura örömébe.

Ha többet akarsz megtudni erről a témáról, például itt megteheted:
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
http://www.izrael-immanuel.net/?p=3315

Ti mit mondotok, ki vagyok?

Ferenc pápánk szavai Firenzében, az olasz katolikus egyház kongresszusához: 

Humanizmusról egyedül akkor beszélhetünk, ha Jézus áll a középpontban, rajta fedezhetjük fel az ember igazi arcvonásait. A meghalt és feltámadt Jézus arcának szemlélése állítja helyre emberségünket, az élet fáradalmaitól darabjaira esett és a bűn által megsebzett emberségünket is. ...Engedjük, hogy nézzen minket. Jézus a mi humanizmusunk. Engedjük, hogy szüntelenül nyugtalanítson bennünket a kérdése: „Ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mt 16,15).


Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!

Igen, Jézusom, Te vagy a mi reményünk, Te vagy az Irgalom! Téged akarunk imádni, beléd akarunk kapaszkodni, veled akarunk járni. Ki máshoz mehetnénk, az örök élet igéi Nálad vannak! Te magad vagy az Ige, Te magad vagy az Élet! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!!!

Széttárjuk a kezünket, mit lehet itt tenni: imádkozni...
De ez nem azt jelenti, hogy alig tehetünk valamit, legföljebb könyörögni tudunk! Mintha az Istent kellene meggyőznünk, hogy tegyen már valamit...
Hanem azt jelenti, hogy végre felismerjük: mi tényleg kevesek vagyunk, itt egyedül az Isten képes segíteni! Végre felismerjük a magunk kicsinységét, végre feltekintünk a Teremtőre, végre engedjük Őt cselekedni!
Magunkat kell az Ő akaratáról meggyőznünk! 
Az ima, az imádás, a dicsőítés a legjobb, amit tehetünk. Az imában pedig majd útmutatást, indítást kapunk arra is, hogy ott, ahol mi vagyunk, mit kell cselekednünk.

Részletek Schönborn bíboros, bécsi érsek szentbeszédéből, amelyet szeptember 29-én, a medjugorje békeimádságon mondott Stephansdom-ban:

"Honnan ismersz engem?" Nátánáelnek, a későbbi apostolnak ezt a kérdését mindannyian feltehetjük ma Jézusnak. Jézus, Rabbi, Mester, honnan ismersz engem? Engedjük meg a szívünknek ezt a boldogságot: Uram, Te egészen ismersz engem, keresztül-kasul, úgy, ahogyan senki más. Nem vagyok rejtve Előtted. Ismered a legtitkosabb örömeimet, a legtitkosabb nyomorúságaimat, a kudarcaimat, a bűnömet. Ismered. Neked elmondhatom. Ez valami olyan nagy, olyan csodálatos dolog, ez az életünk legbensőbb titka. Ő ismer engem, mindenestül és én ismerhetem őt, mindenestül.

Testvérek, ez azonban nem minden. Még tovább is megy. Rabbi, Te Isten Fia vagy, Te vagy Izrael Királya! Megvalljuk, hogy Te vagy a Fölkent, a Krisztus. Ez a megvallás a hitünk szíve, különben nem vagyunk keresztények. Jézus azt mondja: „Még nagyobbat fogsz látni.” És azt: „Ti mind látni fogjátok a megnyílt eget”. Erről szeretnék elgondolkodni veletek. Mit jelent ez? Hol látjuk megnyílva az eget? Ti láttátok már a megnyílt eget?

Múlt szombaton egy barátom, aki Szíriából származik, nekem ajándékozta ezt a medált. Az első oldalán Mária van a gyermekkel, majdnem olyan, mint a Mariazelli Madonna, a hátoldalán egy egyszerű kereszt. Ezt a medált mindig magánál hordta egy szír katolikus férfi, azon a napon is, amikor meggyilkolták a hitéért. És ennek a vértanúnak az édesanyja küldte nekem az Isten Anyját.  Látni fogjátok a megnyílt eget! Emlékeztek: mikor van szó a Szentírásban arról, hogy valaki látja a megnyílt eget? Itt van elől Szent István, fölnéz, odafönt látja az Urat az Atya jobbján állni. Azt mondja: Látom a megnyílt eget (Ap.Csel. 7,56) Napjaink sok-sok mártírja megtapasztalja, amit István. Aki megvallja Krisztust, afölött nyitva az ég. Ma világ sok részén nyitva áll az ég a mártírok fölött. Ami vereségnek látszik, valójában oxigén a világnak, friss levegő, megnyílt ég. A Krisztusról való tanúságtétel megnyitja fölöttünk az eget. 

Mondok egy másikat: a székesegyház szentségimádó kápolnájában, ahol reggel hattól este tízig van szentségimádás, a falnál áll egy Mária-szobor, külön neve van: a Menny Kapuja. Mária a Menny Kapuja, azaz rajta keresztül nyitva van a menny. Nem hihetetlen és csodálatos, hogy Isten Anyja újra meg újra a világ olyan sok helyén nyitja meg az eget, hogy bejárásunk legyen az égbe?! Ő a Menny Kapuja.

Ha arra a hatvanezer fiatalra gondolok, akik idén nyáron Medjugorjéban voltak, ott is nyitva volt az ég, méghozzá igen forrón. Nem volt strand, nem voltak turista látványosságok, de a fiatalok eljöttek. Miért? Mert megtudták: itt nyitva van az ég. Itt van Mária, és ahol Mária van, ott nyitva van az ég. Látni fogjátok a megnyílt eget! Ezért köszönet az Isten Anyjának, aki elhozza nekünk a Menny friss levegőjét.

Egy harmadik és utolsó dolog: Látni fogjátok a megnyílt eget és az angyalokat föl-alá szállni az Emberfia fölött. Amikor most az eukarisztiát ünnepeljük, akkor nyitva az ég. Minden angyal és szent itt van! Az egész menny itt van, amikor az eukarisztiát ünnepeljük! Nyitva az ég fölöttünk. Jézus itt van. Nyitva van fölöttünk az ég .

Nyitva van fölöttünk az ég, amikor találkozunk Jézussal a szegényekben. Nagy kihívással szembesülünk ezekben a napokban. Tegnapelőtt Afganisztánban elfoglaltak egy várost a tálibok és azóta százezer ember menekül. Nem egyhamar lesz ennek vége. Folytatódni fog. Olyan sok a nyomorúság a világban. Nem a statisztikák a kérdés, hanem az a kérdés, hogy ... ha mégoly sokan vannak is, látjuk-e az egyes embereket? A szülőket a gyerekeikkel, az időseket, a fiatalokat, ők emberek, egyszerűen emberek. Amit a legkisebb testvéremmel tettetek, velem tettétek. Testvéreim, ez egy esély, egy kegyelem. Hatalmas kihívás Európa számára. De talán ezáltal Európa fölött ismét megnyílik az ég. Hagyjuk az egoizmust, hagyjuk az önzést. Talán az Úr nekünk is meg akarja nyitni az eget.

Amen.